Magányos borozgatás holdvilágnál

Viráglugasban telt kancsó ragyog –
iszom, iszom, csak jómagam vagyok.
A hold-komát pohárral invitálom –
hopp! itt az árnyék, együtt így a három.
A hold bizony nem ért e víg csudához,
de lám, az árnyék mindent jól utánoz.
A hold kísér s az árny, e vén ravasz,
így dőzsölünk, míg tart a szép tavasz.
Ha dúdolok: a hold ütemre billeg,
ha táncolok: az árnyék frissen illeg.
Így józanul, vidáman összeférünk,
ha már berúgtam, más-más útra térünk.
Remélem, hogy maholnap mind a hárman
közönnyel bolygunk fent a fellegárban.

—

Zoltán Franyó, in: Franyó Zoltán, Kínai verseskönyv, Bukarest, 1959